Lehet-e teáscsészéből gyertyatartó?
Lehet-e teáscsészéből gyertyatartó?
Világutazó és világhírű magyarok – álmok álmodói: emberek, sorsok, sikerek, felfedezések és találmányok címmel hirdette meg az Evangélikus Pedagógiai Intézet idei történelemversenyét a 7-8. évfolyamosok számára.
A magyarság kulturális, tudományos és sport eredményeiről, valamint az azok mögött álló emberekről szóló feladatok első fordulóját a nevezéssel együtt visszaküldött, kitöltött feladatlap adta. A helyes válaszok mellett a gyorsaság is számított, a legeredményesebb 11 csapat mérte össze tudását az Országos irodán tartott döntőn 2024. április 23-án.
A felkészülést a tankönyvek mellett ajánlott irodalom is segítette, valamint a korábbi évek tapasztalata, miszerint Bancsi Árpád István, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola tanára nemcsak a tantárgyi ismeretekre alapozza a versenyfeladatokat, hanem a kreativitásra, a gyorsaságra, vagy éppen a bátorságra is.
A reggeli érkezéskor várakozás, kíváncsiság, talán még némi feszültség is érezhető volt az aulában, a szervezők biztatása ellenére feltűnően csöndesek voltak a diákok, inkább a jegyzeteiket olvasgatták, mintsem beszélgettek.
A döntő a csapatok köszöntésével kezdődött: az előzetes feladatban elért teljesítményük alapján 11 csapat került meghívásra. A három fős csapatok közül 4 a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolát, 2 a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskolát képviselte. Egy-egy csapat érkezett Bonyhádról, a Deák térről, a miskolci Kossuthból, a kiskőrösi Petőfiből, valamint Szombathelyről és Orosházáról.
A zsűrizés feladatára Majorosné Lasányi Ágnes igazgató, Sziráki György igazgatóhelyettes és Péterfi Gábor történelem tantárgygondozó vállalkozott. Azért izgalmasabb és életszerűbb gyakran a diákoknak rendezett verseny, mint egy felnőtteknek szóló konferencia, mert az érdeklődés mellett biztosan van benne fejlődés, amit az ismeret és a kreativitás mozgat, ahogy a mai döntőn említésre kerülő megannyi magyar találmány, (mű)alkotás és siker esetében is – fogalmazott nyitóbeszédében Sziráki György.
Majd az EPSZTI igazgatójának köszöntő és biztató, sikeres versenyzést kívánó szavai után elkezdődött a döntő, aminek 2 részében, összesen négy feladatban mérték össze felkészültségüket és az aktuális tettrekészségüket a diákok.
Az első feladatban 10 videó – játék- és dokumentumfilm szemelvény, animációs részlet – segítségével kellett egy feladatlapot kitölteniük a versenyzőknek. Bizony már ez a feladat nagy koncentrációt igényelt a diákoktól, egyszerre kellett a videót nézni, a történéseire figyelni, a film témáját – a történelmi személyt, szituációt, sikert beazonosítani és aztán a tárgyi tudást is felelevenítve válaszolni a kérdésekre.
A felkészítő és kísérő pedagógusok számára az jelentett kihívást, hogy igyekeztek párhuzamosan a vetítővásznon és a csapatuk asztalánál zajló eseményeket szemmel tartani.
S hogy a sokszínűséget érzékeltessük, a teljesség igénye nélkül említjük, hogy látható volt a Sorstalanság, a 6:3, avagy játszd újra Tutti, a Casablanca, az Oppenheimer c. filmek és az Indiana Jones egyik részének néhány perces epizódja is.
A második feladat a csapatok szövegértési készségét mozgatta meg, egy ismeretterjesztő szöveg olvasása, és értelmezése alapján kellett kérdésekre válaszolniuk írásban. Ennél a fordulónál a versenyzők igen jelentős cáfolatát adták annak a közvélekedésnek, miszerint a mai gyerekek nehezen boldogulnak az olvasással, az olvasott szöveg megértésével. Nemcsak, hogy helyes válaszokat adtak a csapatok, de még a rendelkezésükre álló időt sem használták fel teljesen. Így a két forduló közötti szünet kicsit hosszabb lehetett – bőven jutott idő uzsonnázni és már a beszélgetések is megkezdődtek.
A döntő második része a versenyállás áttekintésével kezdődött – a szoros egymásutánban sorakozó pontszámok érezhetően emelték a résztvevők adrenalinszintjét a csapatasztaloknál és a karzaton egyre jobban izguló pedagógusok között is. A reciprokbarkóba nevű feladattal folytatódott a verseny. Ki vagyok én? – „kérdezett” a kitalálandó tudós, művész, vagy feltaláló nevében Bancsi tanár úr és a csapatoknak az egyes szám első személyben megfogalmazott, egyre egyedibb állítások segítségével kellett leszűkíteniük egyetlen személyre, névre a választ. A zsűri tagjainak leadott írásbeli megoldások annál több pontot értek, minél kevesebb információból jöttek rá a versenyzők, hogy kiről van szó. A helyes megoldások ismertetésénél derült ki, hogy a furfangos feladványok mindegyike feltalálót rejtett: Kandó Kálmán, Galamb József, Neumann János, Eötvös Lóránd és Szilárd Leó maguk is csavaros észjárásúak voltak.
A döntő utolsó feladatában végre azok a rejtélyes tárgyak is sorra kerültek, amiket már a verseny előtt és a szünetben is nézegettek a tanulók. Bancsi Árpád egy régiségbolt kínálatát idéző mini kiállításának tárgyai ebben a pillanatban új szerepet kaptak. Aukción eladásra kínált kincsekké váltak, természetesen a versenyzők tudását, ötletességét és előadói képességét is felhasználva. Hiszen a bizonytalan eredetű, öklömnyi, bár elég súlyos fémszerkezetre mindjárt licitálni támadt kedve a zsűritagoknak, amikor kiderült, hogy az Bláthy-Déry-Zipernovszky féle zárt vasmagú transzformátorának prototípusa.
Egy történelemverseny résztvevőitől a tantárgyak szétválasztására gondolva meglepő élmény volt, hogy az idei döntőn több csapat még a találmányok működésének fizikai alapelveinek ismertetésével is megbírkózott. Ezzel nemcsak bátorságukat és széleskörű felkészültségüket igazolták, de talán az oktatás tantárgyköziségét, a projektek fontosságát és a pedagógusok komplex tudásátadó igyekezetét is.
Erre a feladatra 10 perc felkészülést is kaptak a csapatok, majd a bemutatás sorrendjét adó kártyahúzás következett.
A 11 csapattól pontosan 11 féle bemutató, vásárlásra biztató, ismeretbővítő, érzelmekre ható beharangozót hallhattunk.
Reklámszövegek tömörségét és nyelvi bravúrjait úgy idézte Jedlik Ányos dinamójának és Bánki Donát „pici, poros porlasztójának” ismertetője, hogy a korszak közlekedési viszonyairól, a járművek fejlődéséről és a találmányok fejlesztése közben alkalmazott fizikai ismeretekre is történt utalás. Világhírű feltalálókhoz és világhírű találmányokhoz illően a leghíresebb aukciósházakban átélhető élményt idézték az orosháziak: Bródy Imre izzóit drámai kéztartással emelte magasba az egyik versenyző, miközben társa mélyértelmű kijelentéssel fordult „az aukcióra érkezettekhez”: Fényre mindig szükségünk van!
A szódásszifon kapcsán nemcsak a győri bencések kerültek említésre és nemcsak Jedlik találmányának korabeli jelentőségét tudhattuk meg, de a nagyívű bemutató a modern műanyag változatról és a nyári rekkenő hőséget enyhítő szódavíz pozitív élettani hatásairól is szólt. Szintén egészségi állapotra, konkrétan a lábfájásra kérdezett rá az Almássy László sétabotját kínáló versenyző, a panaszok megszűnését és merészen egész Afrika bejárását is megígérte, csak vegye meg valaki ezt a régi, de nem ócska fadarabot.
Kodály Zoltán cserépfazeka – mint kiderült – a tudóst népzenegyűjtő útjaira végig elkísérte, majd további kalandok, úgymint liszt és lőpor tárolása után Amerikából érkezett haza, talán kifejezetten erre az alkalomra. Szinte hallottuk a Herczeg Ferenc írógépének kinevezett régiség kattogását, a zsűri nem is habozott a vásárlással, bár utólag elismerték, hogy volt egy kis bizonytalanság abban, hogy kávéházba vagy színházba vágyakozzanak.
Munkácsy Mihálynak csak a kisebbik festőállványával találkoztunk, de nem bántuk, hiszen éppen az Ásító inas került a vászonra.
A versenyről szóló beszámoló határait éppúgy feszegeti ez a részletezés, mint ahogy az aukciós feladvány is széttörte a szokásos történelemverseny kereteit – a bemutatókban nemcsak a széleskörű ismeretek és a remek előadói készségek bemutatására nyílt lehetőség, de olyan különleges pillanatok megélésére is – például a címben említett teáscsésze kapcsán.
Kőrösi Csoma Sándor a tibeti-angol szótár szerkesztője aszketikus életkörülményeiről könyvtárnyi leírást olvashatunk, de annál kifejezőbb bemutatásnak aligha lehetünk részesei, mint amit a döntőben láthattunk. A Zsolnay porcelánt óvatosan tartotta a versenyző, míg társa mesélt, majd a megfelelő pillanatban a kamasztenyér a csészét egy zsonglőrmutatvánnyal fordította át gyertyatartóvá.
Az ebédszünetben elkészült a csoportkép, a szerzett pontok összegzése, a zsűri értékelése és az oklevelek nyomtatása is.
Az idei történelemverseny döntőjén nem lettek lemaradók, de nagyon szoros eredménnyel az erős középmezőnyben és mai teljesítményük alapján az élen végzett csapatokról szólt a zsűri szakmai értékelése.
Több holtversenyes helyezés kihirdetése után elhangzottak a 2023/24-es tanév dobogósai:
harmadik helyezést értek el a miskolci Kossuthos Felfedezők, második lett a bonyhádi KronoLogikusok csapata és elsők a szombathelyi Reményik Evangélikus Általános Iskolából érkezettek, a TudomÁnyosok!
Elismeréssel és a döntő gazdag élményeiért köszönettel gratulálunk a versenyzőknek, a felkészítő pedagógusoknak és a versenyt szervező munkatársaknak!
A konferenciáról készült további képek megtekinthetők az Evangélikus Nevelés Facebook oldalán.
Szöveg: Bujdosó Erika
Fényképek: Magyari Márton