Az erősíti, ha másokon segíthet

Jeneiné Földi Andrea
Jeneiné Földi Andrea, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola pedagógiai asszisztense és a Márta Mozgalom egyik aktív szervezője

Tanórákon a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak segít, délután napközit vezet, majd siet haza a családjához. Bár ő is egyedül maradt három gyermekével, évek óta másokon segít. A Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola pedagógiai asszisztense hegyeket mozgat meg a Márta Mozgalomban, és azon túl is.

"Szerintem nekem van az iskolában a legjobb feladatom; a sajátos nevelési igényű gyereket segítem."

E meglepő kijelentés Jeneiné Földi Andreától származik, s nagy valószínűséggel lennének, akik vitába szállnának vele. Márpedig a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola pedagógiai asszisztense délelőtt a tanórákon, délután pedig a napköziben foglalkozik a különböző okokból nehezen tanuló vagy nehezen kapcsolódó gyerekekkel. Sőt, szabadidejéből is sokat áldoz rájuk - vagy értük.

Anyai és angyali segíteni akarás

- A gyerekek nagyon hálásak, ha néha nehéz is a munkám, a szeretetük, ragaszkodásuk mindig feltölt energiával. Korábban az alsósokkal foglalkoztam, most már második éve a hetedik-nyolcadik évfolyamból kerülnek ki a csoportom tagjai. Igazi kamaszok, de értjük egymást - fogalmaz Jeneiné Földi Andrea.

Azt viszont nem érti, hogy került most a figyelem középpontjába, és tiltakozik is: miért éppen az övé lenne a második időszak legérdekesebb története a Márta Mozgalomban? De ahogy boncolgatjuk a témát, egyre inkább kiderül, ezúttal is kincsre leltünk.

Andrea kilenc éve váltott az állami iskolából az evangélikusra, s a döntését azóta sem bánta meg. Mindig is érzékeny, ugyanakkor tettrekész személyiség volt, ez nyilván látszik a pályaválasztásán is. Ami másnak nehéz és idegen, az neki sokszor szeretetteljes feladat, szakmai kihívás vagy olyasmi, ami előhívja belőle az anyai és angyali segíteni akarást. Az a típus, akit az erősít, ha másokon segíthet.

"Nem mindig könnyű az élet"

Mezőberény és környéke több társadalmi és szociális kihívással néz szembe, mint az ország nyugati régiói, kevés a munkalehetőség, alacsonyak a bérek, s bár jól kiépített a város szociális rendszere, sokan szorulnak segítségre. Jeneiné Földi Andrea a munkahelyén rábízott gyerekeken keresztül megismerte a diákok családját is, és gyakran szembesült azok nehézségeivel. Pedig azok akadtak az ő életében is.

– 2021-ben meghalt a férjem, egyedül maradtam a három gyermekemmel, akik akkor voltak tizenhét, tizenöt és tizenegy évesek. Akkor nemcsak láttam, mennyire nehéz az egyszülős családoknak, hanem meg is éltem. Aztán csak megtalált a feladat. Előbb az iskolánkba járó egyszülős gyerekeknek igyekeztem gyűjtéssel, adományokkal segíteni, később már iskolán kívül is. Ebben mindvégig partner volt a munkahelyem, a Petőfi-iskola a bázis – mondja Andrea és elárulja azt is, hogyan csinálja.

– Eleinte csak az iskolában szóltam és az ismerősöknek, ha valakinek szüksége volt például meleg kabátra. Most már kiírom a közösségi megosztón, és általában gyorsan jelentkezik is valaki a konkrét segítséggel. Mindig pontosan megnevezem, hogy mire van éppen szükség: harminchetes női meleg cipő, tüzifa vagy éppen egy anyukának kellene minél előbb munkahely. Pénzt nem szívesen fogadok el, de arra már volt példa, hogy egy kislánynak erős szemüvegre volt szüksége, amit a családja nem tudott megvenni, annak az árát összegyűjtöttem. És még egy alkalom volt, hogy nagyobb összeget kaptam segítő szándékkal. Akkor elmentem a papírboltba és különböző korú gyerekeknek vettem tanszereket.

Az emberek nyitottak, karácsonykor főleg

Annak, hogy évek óta működik ez a modell, egyetlen kulcsszava van: a hitelesség. Jeneiné Földi Andreát már ismerik Mezőberényben, és ha ő kér, ha a Petőfiben gyűjtenek, akkor tudják, hogy az adomány tényleg rászorulónak segít, és oda jut, ahová kell.

– Karácsonykor tíz egyszülős családnak szerettem volna szebbé és könnyebbé tenni az ünnepet. Felkerestem néhány vállalkozót, akik nem is kérdeztek, adtak. Sőt, csatlakoztak mások is. Én úgy látom, nyitottak az emberek, ha tudják, hogy jó helyre megy az adomány, szívesen segítenek.

A segítség pedig olyan sokszínű! Például gyerekeket vihettem úszni, olyanokat, akik még sohasem voltak uszodában. Megmutattam milyen egy szauna és hogyan működik. De van, hogy babaetetőt kell szerezni vagy meleg kabátot – sorolja a tennivalókat Andrea.

Missziójának az iskolába járó gyerekek is látják a pozitív hatásait. Ott is szervez akciókat, novemberben például mindig csokoládét gyűjtenek a vármegye nevelőotthonaiban élő gyerekeknek.

- A diákok körében hirdetjük meg ezt az akciót, legutóbb is több száz csoki érkezett. Együtt szépen felcímkézzük, ráragasztunk egy igei jókívánságot is, és úgy küldjük el az intézményekbe. Karácsony előtt pedig a napköziseim segítettek szétosztani a rengeteg ajándékot. Láttam a szemükben a boldog várakozást, tudták, hogy a csomagokkal örömet okozunk. A végén persze ők is kaptak ajándékot, később pedig megbeszéltük, milyen érzés volt adni és milyen volt kapni.

Fantasztikus érzés egyébként, mennyire az elfogadás jellemzi a csoportunkat. Mindegyikőjüknek van problémája, többeknek súlyos nehézsége is, mégis, nyitottan és szeretettel fordulnak egymás felé. Sokszor hallom, ahogy megbeszélik egymással is a dolgaikat, sőt, ők maguk intik egymást az elfogadásra – mondja Andrea, majd hozzáteszi:

– Ez a legnagyobb adomány számomra, ez a szeretetteljes egymás felé fordulás. Nos, ezért is érzem úgy, hogy nekem van a legjobb munkám az iskolában!


Az interjút Nagy Márta, a soproni Líceum munkatársa készítette.

A fényképen Jeneiné Földi Andrea, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola pedagógiai asszisztense és a Márta Mozgalom egyik aktív szervezője.

Recommended Posts