Az Evangélikus Középiskolai Kollégium adventi dekorációval és figyelmes házigazdaként szorgoskodó munkatársaival fogadta az evangélikus köznevelés kollégiumaiból érkező pedagógusokat a második, személyes találkozással megrendezett szakmai napon.

Az EPSZTI kollégiumokért felelős pedagógiai szakértője Dr. Halász Miklósné már-már anyai gondoskodással szervezi a kollégiumvezetők és nevelőtanárok közösségének egyre szorosabb együttműködését.

A programot megnyitó rövid üdvözletében elmondta, hogy a szakmai napra a méltányosság, hátránykompenzáció, felzárkózás témáját, a kollégiumi nevelésben meglévő lehetőségek és máris megvalósuló jó gyakorlatok megismerését tűzték ki a szervezők.

A szakmai nap nyitó áhítatát Magyarkúti Tóth Katalin intézményi lelkész tartotta. A protestáns bibliaolvasók körében viszonylag ritkán forgatott Sirák fia könyvének 30. fejezetéhez kapcsolta gondolatait.

„Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg ujjonghat miatta.” Elegendő-e a családban megszerezhető tudás? Luther Márton szerint szükséges a népiskolai oktatás, mert a természetes tudáselosztás, vagyis a családban megszerezhető ismereteket ki kell egészíteni. Ez az álláspont nagyon hasonlít a mai helyzetre – most is vannak szülők, akik kellene, de nem akarják vállalni a nevelés-oktatás feladatát, vannak, akik szeretnék megtenni, de nem képesek rá, és vannak, akik alkalmasak lennének a fiak tanítására, örömmel meg is tennék, de valami miatt mégsem sikerül…

Ezekben a helyzetekben van különös jelentősége, hogy vannak olyan intézmények – a kollégiumok – akik ebben részt tudnak vállalni. Az evangélikus kollégiumok közös küldetése, hogy jó nevelést, jó erkölcsi nevelést adjanak a diákjaiknak, gondolkodásukban mély nyomot hagyjanak. Az „örök kincseink”, a gyermekek helyes nevelése a legmegfelelőbb keresztényi cselekedet az örök üdvösség elnyeréséhez– idézte Luther vélekedését a lelkésznő.

Az áhítat után Majorosné Lasányi Ágnes, az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket és kérte, hogy a maguk egyediségével, sajátos lehetőségeivel, adottságaival, helyi kihívásaikkal és az azokra ott adható legjobb válaszokkal legyenek a kollégiumok társak a közös munkában. Korunk legfőbb környezeti fenyegetése, az önzés és az apátia ellen nincs tudományos megoldás, de a beilleszkedés, a szociális kapcsolatok megerősítése, a kommunikációs képességek fejlesztése, a játék mind eszköz lehet, amivel a nevelési célokat segíthetik a kollégiumokban dolgozók. Köszöntője végén felidézte, hogy a diákok ajánlása alapján néhány évvel ezelőtt kollégiumi nevelőtanár kapta az EPSZTI által alapított Arany Lélek Díjat és megerősítette, hogy közös gondolatokat, találkozási pontokat keresni, és semmiképpen sem uniformizálni gyűltek ma is össze az evangélikus kollégiumok képviselői.

A találkozónak helyet adó kollégium történetét és jelenét ismertette ezt követően Németh Ádám, munkaközösség vezető. Felidézte a Rózsák terén megnyílt egykori Árvaház küldetését és bemutatta a mára folyamatos felújítással egyre modernebbé váló épületet. Ma 121, köztük 39 evangélikus diák második otthona ez az intézmény, velük 5 nevelőtanár foglalkozik. A tanulás és a szabadidős tevékenységek mellett a nevelők támogatják a diákokat tehetségük kibontakoztatásában is: rendszeres résztvevői az evangélikus versenyeknek és a Sztehlo-Schedius Ösztöndíjakra is pályáznak. Mivel a kollégiumban jelentős a zenei tanulmányokat folytató diákok száma, és köztük sok a roma fiatal, így az esélyegyenlőségért, a felzárkózásért is keresik a lehetőségeket. Pályázatok, szakkollégiumi felvételi mellett a rendszeres fellépési lehetőségek biztosítása és még a karitatív gyűjtés is szerepel sokrétű tevékenységük között.

 Az evangélikus köznevelési rendszerben 2 középiskola tagja az Arany János Tehetséggondozó Programnak: Bonyhád és Mezőberény. A két intézmény AJTP-s kollégiumi lehetőségeit az intézményvezetők, Fenyvesi Bernadett a bonyhádi, Debreczeni Gábor a mezőberényi gyakorlatot mutatta be. Bonyhádon a kollégistákat segítő szakemberek – pszichológus, szociális munkás, ifjúságsegítő támogatja – ha szükséges akkor egyéni beszélgetésekre ad lehetőséget a MeghallgatLAK.  Az első évfolyamosoknak szervezett egyéni, tantárgyi felkészítőknek is nagy hagyománya van. Ennek különlegessége, hogy nemcsak pedagógusok, de felsőbb évfolyamosok is tartják, így a korosztályi segítők különösen eredményes integrációs munkát végeznek. A sok szakköri lehetőség közül a kollégiumi saját diákkonyhában tartott főzőszakkört és a rendkívül változatos és gazdag sportolási lehetőséget emelte ki az igazgatónő. A kollégiumok szakmai körében már ismert a Digikoli alkalmazás, ez a tanulónyilvántartó és értékelő digitális fejlesztés, amivel a jelenlét és a külső helyszínekre (pl. zeneiskolába, nyelvórára) távozások is számontarthatók. Emellett a rendszer a szilenciumi jelentkezéseket is követi és személyenként figyel a koliban kapható kedvezményekre – ez a komplex értékelés az önállóságra, felelős döntésekre nevelés egy igen hatékony eszköze.

A mezőberényi igazgató röviden ismertette kollégiumok adottságait és kínálatát, majd egy közös játékra hívta a szakmai nap résztvevőit. Az idei beiskolázási kampányukhoz készítettek egy okostelefonos szabadulószobát, amivel a városról, az iskoláról, a koliról, a helyi diákéletmúltjáról és jelenéről szerezhetnek a játékosok információkat igen izgalmas formában. A nevelők csoportokba szerveződve, 1-1 mezőberényi kolléga segítségével oldották meg a rejtvényeket – teljesen komolyan véve a versengést.

A játék oldottsága után újra az együttgondolkodásé lett a fő szerep: Oláh Róbert az Országos iroda esélyegyenlőségi referense tartott előadást. Az evangélikus befogadó kollégiumi program szükségességére felhívó, az együttgondolkodásra és a hálózatban cselekvésre biztató előadását néhány statisztikai adat ismertetésével kezdte. A roma származású és a teljes magyarországi lakosság iskolai végzettségi szintje között ma már nem az általános iskolai évfolyamoknál van jelentős különbség. Az olló igazán a középiskola befejezésénél, a sikeres érettséginél nyílik és az egyetemi felvételi, hovatovább a diploma megszerzése az összlétszámhoz képest elenyészően kevés fiatalnak sikerül. Érdemes megjegyeznünk, hogy két evangélikus roma szakkollégium is működik az országban: Nyíregyházán és Pécsett, az ott tanuló fiatalok komoly bázisai a középiskolába járókat segítő programoknak. Mégsem gondolhatjuk azt, hogy már nincs teendőnk, egyre kevesebb fiatalnak sikerül megugrania ezt a szintet és a minden gyermekben ott lévő lehetőség kibontásához bizony nagyon kell a támogatás. A nehéz szociális körülmények között élő gyermekeknek, a hátrányos településekről érkezőknek igen kevés a kulturális tőkéjük, ugyanakkor a fejlődés nagyon gyors tud lenni: egy kirándulás, egy színházlátogatás… vagy akár egy közös korcsolyázás is nagy hozzáadott értékkel bír. Az efféle támogatásnak, húzóerőnek remek helyszíne lehet a kollégium.

Az anyagi támogatásokról is szólt Oláh Róbert, elmondta, hogy egy-egy ösztöndíjnak, a pár tízezer forintnak is óriási a hatása, amit leginkább a bizonytalanság csökkentésében, a belátható és tervezhető jövő biztosításában lehet megragadni.

Az eddig megvalósult támogató programok, például a nyári Mustármag tábor tapasztalatairól szólva elmondta, hogy jelentős a kollégiumokban felhalmozott tudás, szakértelem, amire érdemes további közös műhelymunkát alapozni. Az intézmények közötti együttműködés erősítésére, további lehetőségek megtalálására és kidolgozására biztatott Oláh Róbert.

A szakmai nap legerősebb személyes élményére az előadást követő Szociopoly játékban került sor. Kósáné Barna Magdolna, mezőberényi igazgatóhelyettes, az EPSZTI hátrányos helyzetű gyermekekért felelős szaktanácsadója vezetésével a jelenlévők 4 családba szerveződve álltak neki az érzékenyítő társasjátékozásnak. Megdöbbentő megélése volt e beszámoló írójának is az, hogy a kezdeti magabiztosság hogyan morzsolódott fel a játék nagyon is valóságos élethelyzeteket hozó fordulataiban.

A mindenből viccet lehet csinálni meggyőződésével kezdtünk játszani, vidám ugratásokkal, poénokkal, nevetésekkel. Ott volt az a hamis magabiztosság, hogy mi, akik az átlagosnál jobban ismerjük ezeket a nehéz családi helyzeteket, mi majd gond nélkül meg fogjuk oldani a nehézségeket! Hiszen a tájékozottságunk mellett ott van a tanultságunk, a többségi társadalomban élt életünk tapasztalata. A játék egy hónap előre ismert, várható és váratlan történésein vezeti át a családokat, a szülők felelős vagy éppen kockázatos döntéseket hoznak, vagy követik a társadalmi szabályokat vagy megpróbálnak ügyeskedni. A játékban megjelenő családmodellek gyermekei természetesen nagyon is aktívan vettek részt a családi élet alakításában, ugyan a gyermekek száma, életkora meghatározó körülmény, de most a véleményük, javaslataik is alakították a játék menetét. Mert komoly döntés, hogy a családfő feketén dolgozik, vagy adót is fizet, a hónap eleji nagybevásárlás ugyan takarékosabb megoldás, de ha nincs rá keret, akkor muszáj hétről hétre a drága kisboltba menni és bizony a hitelt sem lehet elkerülni. Ahogy haladtunk előre a játéktáblán a hónap napjain, úgy lett egyre kevesebb a könnyed viccelődés, ahogy csökkent a család kevéske pénze, és a fizetnivalók sora viszont nem fogyott el, úgy apadt el az élcelődési kedv és már nem láttuk humorforrásnak a kilátástalanságot. És lett egyre frusztrálóbb az élmény: szinte semmi esélyt sem ad az egyéni jószándék, a gondosság, a figyelem. Mert mindig van váratlan kiadás, jön egy betegség, hiányzik a munkalehetőség és egyáltalán a lehetőségek hiányoznak – maximum rossz és még rosszabb között lehet választani és javítási esély szinte egyáltalán nincs. Önerőből egészen biztosan nincs.

A játékot követően Ittzés Szilvia, Pilisen tanító pedagógus és a 2023 szeptemberében indult Márta Mozgalom képviselője rövid előadásában ismertette az evangélikus iskolákat összefogó új kezdeményezést.

A Márta Mozgalom – a Szociopoly borús tapasztalataira is reflektálva – éppen az evangélikus iskolákban sokféleképpen megvalósuló segítő, érzékenyítő tevékenységek, karitatív akciók összerendezésére és még inkább láthatóvá tételére alakult. Az első negyedéves eredmények lelkesítőek és örömteliek – az evangélikus általános és középiskolák a kiemelt figyelmet érdemlő gyermekek, az idősek, a nehéz sorban élő embertársaink támogatására szervezett programhoz csatlakoztak, vagy hoztak létre maguk ilyen céllal működő szerveződéseket.

A kollégiumok szakmai napjának záró programja a további együttműködés lehetőségeiről szóló ötletgyűjtés volt. Elhangzott felvetés a nevelőtanárok akár 1 hetes cseréjére és a rendszeres, gyakoribb – akár online is megszervezhető – műhelymunkára.

Tennivaló van és a tenniakarás sem hiányzik.

Köszönet a szervezőknek, az EPSZTInek, hogy ezzel a szakmai nappal az evangélikus kollégiumokban dolgozó, elhivatott munkatársak közös programjait, hálózatépítését segítette.

A rendezvényről készült további képek megtekinthetők az Evangélikus Nevelés facebook oldalán.

Szöveg: Bujdosó Erika

Fényképek: Magyari Márton