Van olyan gyermek, aki erre rávehető? Sőt! Van-e olyan, aki szereti és kitartóan gyakorolja ezt a reformátori gyökereinkig érő klasszikus időtöltést? Az EPSZTI által szervezett olvasóverseny zárónapján, 2023. május 9-én több mint 160 kisdiák és a felkészítő pedagógusok, kísérő szülők csodálkozhattak rá, milyen sokan vannak azok, akik szerint olvasni jó!

A Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett verseny célja, hogy felhívja a figyelmet az olvasás fontosságára és segítse az olvasóvá nevelést.

Az Olvasóverseny a tanév elejétől kezdve rendszeresen adott olvasnivalót és feladatokat a jelentkezőknek.

A versenyt az EPSZTI tantárgygondozója, Zámbóné Karner Anikó és Hollós Ágnes, a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanítója koordinálta.

A 3 fordulós versenyre 5 fős csapatok jelentkezhettek az általános iskola 2., 3. és 4. évfolyamából, és ugyan a felhívásban arról olvashattunk, hogy a könyvek egy titkos úton vezetnek, a versenyfeladatok már előre ismertek voltak.

Legalább 3 könyv elolvasására kellett vállalkoznia minden csapattagnak, majd versillusztrációt, olvasódobozt, lapbookot, társasjátékot készítettek közösen, és egy online feladatlapot is ki kellett tölteniük az olvasott könyvek alapján.. Az első fordulót egy zoomos beszélgetés zárta, ahol az előre összeállított olvasódoboz segítségével maximum két perces könyvismertetést tartott minden versenyző – még ez az „élő adás” sem okozott gondot.

A verseny háttérlogisztikai kihívásai közül emlékezetes, amikor a 3. forduló lezárására készült és Soltvadkertre küldött társasjátékokat, lapbookokat Budapestre szállítottuk. Volt jó pár igen terjedelmes méretű pályamű, és voltak igen rejtélyes formájú csomagok. Mi más várható egy olyan versenyen, ami a „titkos út” bebarangolására hívta meg a versenyzőket?

A verseny záró alkalmára nagy izgalommal készültek a szervezők és a NOO-EPSZTI munkatársai is: az országos iroda épületében egyszerre ennyi gyermek korábban nemigen fordult meg. Ezen a napon az előzetes feladatok értékelése, az olvasott könyvekhez készített társasjátékok kipróbálása mellett gazdag program várta a gyermekeket.

Medgyesegyházáról, Mezőberényből vagy akár Sopronból is korán kellett indulniuk a csapatoknak, és a kitartásukról már ismert olvasóversenyesek most a bátorságukat is megmutatták. Volt olyan csapat, amelyik az utazással újraélte 1-1 olvasott könyv kalandjait: az útvonaltervező a tényleges céltól igen messzire irányította őket, mégis legyűrték az akadályokat és megérkeztek.

A zárónap programja Gáspárné Vágási Julianna, az EPSZTI versenyszervezésért felelős pedagógiai szakértőjének rövid üdvözletével kezdődött. A nyitó áhítatot Magyari Márton tartotta, aki többször is aktív közreműködésre kérte a gyermekeket. Ahogy nem volt nehéz próbatétel ennyi szövegértésben kiváló gyermeknek a megbeszélt szavak elhangzásánál kezüket a magasba emelni, úgy az sem okozott meglepetést, hogy ennyi kisdiák között születésnapos és névnapos is akadt. Azért a jelenlévő felnőttek az első komolyabb kérdésekre adott csengő hangú bátor és okos válaszok hallatán hajlamosak lettek volna elcsodálkozni, de erre nem jutott idejük, nagyon gyorsan hozzá kellett szokni, hogy ma itt az ilyen válaszok lesznek a szokásosak.

Az áhítatot záró közös imádság után Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója köszöntötte a gyermekeket és a felkészítő pedagógusokat. A templomot megtöltő közel 180 ember olyan közösséget alkotott, aminek közös élménye az olvasás, az egyszerre tudást és örömöt adó időtöltés. A verseny rövid értékelését Zámbóné Karner Anikótól hallhattuk, aki kiemelte, hogy ma itt a kitartást, a fegyelmezett és türelmes munkát is ünnepeljük és azt, hogy a jelenlévő gyermekek mindegyike győztes.

A köszöntők után Hollós Ágnes izgalmas csapatneveket – pl. Mesélő tapsifülesek, Medgyesrétes, Betűvadászok, Győri regényfalók – sorolt és a csapattagok neveit. A csapatok képviselői átvették az okleveleket és az ajándék könyveket. Minden gyermek névre szóló dedikációval Gévai Csilla A fecsegő kastély c. könyvét vihette haza.

Az írónő több könyve is szerepelt a versenyprogram olvasmánylistáján, így a vele való találkozás jó ismerősök közötti beszélgetés volt mind a kisebbek, mind a 4. osztályosok számára.

Miért jó olvasni? Például azért, mert fejleszti a memóriát. Ha krimit olvasunk, akkor vissza kell emlékezni, hogy 50 oldallal korábban piros vagy kék ruha volt Bettinán.

Van, aki nem érti ezt a mondatot teljesen pontosan? Olvasással megoldható ez a gond.

Volt, aki felvállalta, hogy a rémisztő történeteket is szívesen olvassa. Volt, akinek már csak az emlegetésük is rémesnek tűnt.

Amikor egy komoly hangú kisgyermek azt mondta, hogy ő a klasszikus regényeket szereti, a felnőttek elismerően hümmögtek. Gévai Csilla konkrét címet kérő válaszára aztán olyan felelet érkezett, ami az elismerést meghökkenésre változtatta. Konkrétan a Harry Potter sorozat kapta a klasszikus jelzőt!

Ültek a teremben útikönyvekért rajongók, cápás vagy éppen virágos könyvek olvasgatását szeretők is. Egy kislány elmesélte, hogy megkönnyebbült a Kincskereső kisködmön végén, és többen már a Gyűrűk urán is túljutottak.

A Rumini, a Kis herceg, a Vuk népes rajongótábort gyűjtött egy pillanat alatt.
Ahogy nem kellett sok idő az érdeklődés felkeltéséhez akkor sem, amikor a program szünetében Sophie, Maja, Fanni és Lilian teljes egyetértéssel állították, hogy „Csuda Gábor-os” könyvet kellene olvasnom, mert a különleges palástba öltöző Gábor, amikor királynak képzeli magát, azonnal magabiztos és bátor lesz még a Göröngyös Úti Általános Iskolában is.

Ugye, mennyi mindenre jó az olvasás?

A verseny lezárása az együttlét ajándéka mellett csöndes olvasásra nem túl sok lehetőséget adott, de könyvtárlátogatásra azért jó alkalom volt.
A legjobban teljesítő csapatok plusz jutalomként ellátogathattak a Szabó Ervin Könyvár Sárkányos Gyermekkönyvtárába.

Az Egyházunk központjától pár perces sétával elérhető Wenckheim-palota neobarokk épületének megismerése rövid könyvtárismertetővel kezdődött. A hajdani kazánok előterében a törpés oszlopokat körbenézegetve természetesen olyan könyveket gyűjtöttek a gyermekek, amelyekben szerepel törpe. A Hófehérke csak egy, volt még jócskán más történet is. Az olvasótermekben a közeli vizsgaidőszakra készülő egyetemisták föl-fölpillantottak a könyvlapokból, monitorokból, mert a halkan lépkedő 40 fős csoport akkor is feltűnést keltett, ha a hatalmas velencei tükrök előtt villámgyorsan, de azért mégiscsak iskolás jelentkezéssel sorolták a gyermekek a tükör- és szekrényátlépős történeteket Alice Csodaországától Narnián át egészen Május 35-ig.

A gyermekkönyvtár szőnyegeire telepedve szóba kerültek a magyar népmesegyűjtők, és amikor kiderült, hogy mindenkinek meselátó szeme és mesehalló füle van, akkor nagyon jólesett ezeket az érzékszerveket használva – vagyis mesére figyelve megpihenni kicsit. A pár perces erőgyűjtés után a szabadpolcokon sorakozó könyvek felfedezésére, olvasgatására is jutott idő és motiváció.

Lámadámák, Olvasó baglyok, Titokzatos olvasóbetyárok és minden olvasóversenyes! Minket meggyőztetek – vannak könyvet olvasó gyermekek, hála Istennek, nem is kevesen.

És hogy legyenek minél többen, lesz még Olvasóverseny! Mert olvasni jó.

Az olvasóversenyről készült további képek megtekinthetők az Evangélikus Nevelés Facebook oldalán.

szöveg: Bujdosó Erika
fénykép: Magyari Márton