Lühnsdorff Károly Petőfi litográfiája

Lühnsdorff Károly Petőfi litográfiája

Lühnsdorff Károly neve bizonyára sokaknak ismerősen cseng az evangélikus egyházban. Vagy ha a neve nem is, de a hittantermek falán a legtöbben találkoztak már Luther Mártonról készített grafikájával.

Lühnsdorff Károly 1893-ban született evangélikus családban Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékén tanult, amikor az első világháborúban behívták katonának. A háborút követően hadifogolytáborba vitték a szibériai Krasznojarszkba, ahol fogolytársai között volt a szintén evangélikus költő, Gyóni Géza is. Hat év után – 1920-ban – térhetett haza szülőföldjére. A rákövetkező évben ismét beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, de ekkor már festészeti és alaprajz szakra.

Lühnsdorff Károly a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb portrérajzolója volt. Grafikáin nem csak korának ismert közéleti szereplőit, politikusokat, színészeket örökítette meg, hanem a hétköznapi embereket, gyermekeket, népviseletbe öltözött lányokat is. Számos művén történelmi személyiségek egyéniségét próbálta megragadni. Az 1930-as években készített „Nagy magyarok” című sorozatát fennmaradt hiteles arcképek alapján készítette el. Valószínűleg ennek a sorozatnak a része az Evangélikus Múzeum gyűjteményében található Petőfi portré is.

A litográfia az 1844-ból vagy 1845-ból származó dagerrotípia után készült, nem a ma ismert 1950-es években restaurált lemez, hanem még a dagerrotípia Klösz György által készített reprodukciója alapján. Az egyedüliként hitelesnek tartott Petőfi képről ugyanis később kiderült, hogy nagy mértékben retusált. A szembe néző, enyhén oldalra dőlő arc, Petőfi haj- és szakáll viselete, valamint kigombolt kabátja mind egyértelmű hasonlóság a Klösz-féle reprodukcióval. Lühnsdorff grafikája azonban nem puszta másolás. A dagerrotípia egy nyugodt, szemlélődő, már-már merengő költőre vall. Lühnsdorff Petőfije eleven portré, amelyből szintén nyugodtság sugárzik, ugyanakkor a költőt tettre kész, határozott, felelősségteljes fiatalemberként ábrázolja. Erő és elszántság sugárzik a tekintetéből.
Ilyen volt-e valójában Petőfi? Vagy egy bohém, minden szabályt és konvenciót áthágó zseni? Esetleg a kettő egyszerre?

Az Evangélikus Múzeum „A mi Sándorunk” c. időszaki kiállítása Petőfi Sándor iskolás éveit helyezi a középpontba. A kiállítást végig járva kirajzolódik előttünk egy szépírásban jeleskedő, olykor csibész kisfiú, aki egyszer „eminens”, máskor kifejezetten rossz tanuló volt. Valójában milyen is volt Petőfi? Látogassunk el a kiállításra és derítsük ki magunk!

A mi Sándorunk. Petőfi az evangélikus oktatás útvesztőiben

A kiállítás megtekinthető 2023. május 31-ig.

https://eom.lutheran.hu/node/2328

Kép: Lühnsdorff litográfia: Tordai Róbert;

dagerrotípia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia

 

Szöveg: Borókay Zsófia (EOM)

Képfeldolgozás: Magyari Márton

Utolsó vacsora Öcsről

Utolsó vacsora Öcsről

A Balatonfelvidék hegyei között bújik meg Öcs kicsiny faluja. Evangélikus gyülekezete hosszú ideig Kapolcs filiája volt, most Ajkához tartozik. Egy 1786-os számadás szerint ekkor iskola, imaház és tanítólak épült a faluban (A Zalai Ág. Hitv. Evang. Egyházmegye Múltja. p.38.skk.). A templomépítést 1799-ben határozták el; az 1800-as évek elején folyamatosan találhatók építési kiadások: „kar és oltár kerületi tsinálásáért” 1807-ben fizettek (u. o.).

A domboldalra épült evangélikus templom homlokzat előtti tornyos, nyeregtetős épület, egy oldalsó ablaksorral és síkszerű homlokzatokkal. A templomtér három kosáríves cseh-boltozatmezővel fedett, ebből egy rész volt az orgonakarzat, de jelenleg orgona nélkül.

A szentélytér egy lépcsővel megemelt, itt állt jobbra az orgona, és középen az apró szószékoltár. Az oltárretablót oldalt egy-egy jón fejezetű faoszlop övezi, tetején golyvázott párkánytagozat egyenes koronázótagozattal, középen keskenyebb háromszöges oromzattal. Az oltármenza és a szószék alja kőből van falazva.

Az oltárkép érdekessége, hogy nem vászonra készült, hanem közvetlenül a hátoldal deszkáira festették olajjal. Témája „Utolsó vacsora”. Az oltárkép mérete: 86×92 cm. A piros szegélyű fehér terítővel letakart asztalon sült bárány, kehely, a tanítványok előtt kenyér és evőeszközök láthatók. A tanítványok ívesen meghajló, volutaszerűen végződő, háttámla nélküli székeken ülnek. Az egységes, mélység nélküli kék háttér előtt kétoldalt és a kép felső részén aranyszegélyes fehér függöny lóg alá. Középen fém láncon hatkaros gyertyatartó lóg hat égő gyertyával. A tanítványokon többszínű ruha és köpeny, Júdás pénzeszacskóján 30-as szám Krisztus feje körül dicsfény látható. A kép alsó részén, fehér alapon bibliai idézet olvasható: „Az áldásnak pohara mellyet meg áldunk, nem a Kristus vérével való közlés-e? a kenyér mellyet meg szegünk, nem a Kristus Testével való közlés-e. 1. Kor.10. re. 16.”. A naiv, egyszerű elemekkel felépített kompozíció mégis hatásosan ragadja meg az úrvacsora szereztetésének pillanatát.

Harmati Béla László PhD

Keresztút Barcsról

Keresztút Barcsról

 

Barcs evangélikusai szórványgyülekezetben élnek a Dráva menti kisvárosban. A gyülekezetnek temploma nincsen, csak egy, a paplakhoz kapcsolódó haranggal ellátott imaterme. Az egyik szoba falán található egy naiv későbarokk festmény, amely a keresztvitelt ábrázolja. Helyi hagyomány szerint a kép valamikor egy evangélikus iskola-imaterem dísze lehetett valamelyik Dráva-menti kis településen. A felül szamárhátíves kép alján német nyelvű felirat olvasható: Nehmet euer Kreuz auf euch, und folget mir nach! (Vegyétek fel a kereszteteket és kövessetek engem). Alul elmosódott szignó látható a kép alsó részén: F. Schum… 1865.

A súlyos keresztet könnyedén hordozó, vörös köpenyes Krisztust egy alabárdos katona vezeti egy kötélnél fogva. Hátulról egy másik alabárdos katona fél kézzel alulról fogja a keresztet. A háttérben Jeruzsálem falai tűnnek fel. A képen jól látszik, hogy készítője nem volt tanult festő, sem a perspektívát, sem az anatómiát nem ismerte jól, illetve nem tudta megfelelően alkalmazni. A kép központi jelenetén Krisztus nem görnyed a kereszt súlya alatt, hanem inkább csak arra figyel, hogy megemelje köpenyének szélét, hogy rá ne lépjen. A kép naiv, kissé suta bája teszi mégis egyedivé az alkotást. A képet az Evangélikus Országos Múzeum restauráltatta 1999-ben.

Szöveg: dr. Harmati Béla László
Képfeldolgozás: Bujdosó Erika

Üdvtörténeti tanítókép – történetmesélés képekkel

Üdvtörténeti tanítókép – történetmesélés képekkel

2015-ben vásárlás útján került az Evangélikus Múzeum tulajdonába ez az ún. üdvtörténeti tanítókép. A rajzkartonra vízfestékkel készült kép a jobb alsó sarkában szignált: Michael Prosswimmer in Agendorf verfertigt den 27 feb. 1857. Mindebből nemcsak a rajzoló neve és a készítés ideje, hanem helye is kiderül. Agendorf azaz Ágfalva a nyugati határszélen Sopron szomszédságában terül el, virágzását a második világháborút követő német lakosságcsere törte meg.

Az aprólékosan megkomponált festményen 6 ószövetségi történet elevenedik meg: Paradicsom, Káin és Ábel, Mózes és Izrael gyermekei, az özönvíz Noé korában, József és testvérei, valamint Ábrahám feláldozza fiát. Az egyes képek nem egy-egy kimerevített pillanatot ábrázolnak, hanem képregényszerűen beszélik el a történeteket az egyes alakok, tárgyak ismételt megjelenésével. A történetek jelentőségét azonban a középső, ovális keretben, az országalmán álló feltámadt Krisztus alakja mutatja meg. Az ószövetségnek, amelyet ma már csak Krisztuson keresztül lehet értelmezni, üdvtörténeti jelentősége hangsúlyozódik.

A 19. század közepi tanítókép képi világa jelentősen eltér ugyan a mai vizuális eszközökétől, pedagógia célja és módszerei azonban megegyeznek. Történetmesélésen, aprólékos megfigyelésen (megtalálják a csigát a képen?), játékos feladatokon keresztül közel hozni a gyermekekhez a bibliai történeteket és igazságokat.

Szöveg: Borókay Zsófia
Képfeldolgozás: Magyari Márton

A Tranoscius-féle énekeskönyv

A Tranoscius-féle énekeskönyv

A magyarországi evangélikusság a XVI. századtól kezdve napjainkig német, szlovák és magyar nyelvű hívekből állt. Az Evangélikus Országos Múzeum énekeskönyveket bemutató vitrinje őrzi azt a XVII. századból származó énekgyűjteményt, amely a szlovák evangélikusság egyik fontos emléke.

 A vasborítású Tranoscius-féle énekeskönyv

A reformáció eszméje a Németországból ide érkező teológushallgatóknak köszönhetően hazánkban is gyorsan terjedt, hiszen részben ők ismertették meg a helyiekkel a lutheri tanokat. Luther Márton gondolatainak népszerűsítését a „szláv Luthernek” is nevezett Juraj Tranovský vagy Jiří Třanovský (1592 – 1637), evangélikus lelkész, író és költő is támogatta, aki Liptószentmiklóson (ma Liptovský Mikuláš, Szlovákia) letelepedve megalkotta Cithara Sanctorum című énekeskönyvét, amit ma az evangélikus egyház Tranoscius-féle énekeskönyvként is emleget.

Az énekeskönyv első ismert kiadása 1656-ban jelent meg Lőcsén (ma Levoča, Szlovákia). Napjainkra már több, mint 150 kiadás jelent meg belőle. Múzeumunkban az 1795-ben Pozsonyban kiadott példány látható. A gyűjtemény először csak 414 éneket tartalmazott, de ez a szám később 1148-ra bővült. A szlovák evangélikusság az egész Kárpátmedencében használta az énekeskönyvet, melynek nyelvezete és énekei nemcsak a kegyesség, hanem a kulturális fejlődés szempontjából is jelentősnek bizonyultak.

 
 

A vasborítású Tranoscius-féle énekeskönyv

Szöveg és fotó: Kondor Boglárka
Fényképek: Magyari Márton

A fényképek az Evangélikus Kántorképző Intézet tulajdonát képezik

A nemescsói szószék(oltár)

A nemescsói szószék(oltár)

Nemescsóról nem csupán a korábban bemutatott, 17. századi oltárterítőt őrzi az Evangélikus Országos Múzeum. Ugyaninnen származik a magyarországi evangélikusság történetét bemutató állandó kiállítás „Templom” terében látható szószékoltár szószékkosara és hangvetője. A műtárgy különlegessége, hogy ez a mai Magyarország legrégibb szószékoltárának szószék része.

A nemescsói evangélikus templom eredeti szószéke – melynek másolata múzeumunkban megtekinthető – 1722-ben készült, amit 1791-ben egészítettek ki a hangvetővel. A település templomában ez a szószék az oltárral egybeépítve látható, így alkotva a szószékoltárt.

A szószékoltár, mint a szakrális tér egyedi kompozíciója, kizárólag az evangélikus felekezet templomaiban jelenik meg.  A magasra épült szószéknek köszönhetően az igét a gyülekezet számára közvetítő lelkész jól hallhatóvá vált a földszinten és a karzaton elhelyezkedő hívek számára.

A hangvetőn a szentlélek galambját a prédikáló lelkész feje fölött helyezték el, mely így szintén Istenhez fűződő, szakrális jelentéssel bír. A szószékkosár lapjain a négy evangélistát és Jézus Krisztust láthatjuk.

 

 

A nemescsói szószékoltár szószékkosara a hangvetővel

 

Több szimbólum is fellelhető a fából faragott, festett lapokon. Szemből, a bal oldalon Máté mellett feltűnik az angyal, Márk lábainál pedig megjelenik az oroszlán. A középső lapon Jézus Krisztust láthatjuk. Szemből, a jobb oldalon Lukács mellett a bika, Jánosnál pedig a sas tűnik fel.

 
 
Jézus Krisztus és a négy evangélista a szószékkosár lapjain

 

Szerző: Kondor Boglárka
Fotók: Kondor Boglárka
Képfeldolgozás: Magyari Márton