Meg lehet-e kedveltetni az olvasást a 2010 után született gyermekekkel? Van-e esély arra, hogy már alsósként évente több, nyomtatott könyvet elolvassanak? Lehet-e célja a nevelésnek a rendszeres és szabadidős olvasás szokásának megerősítése?
Az EPSZTI tehetséggondozó és tantárgyi versenyeinek sorában az egyik legfiatalabb kezdeményezés az általános iskolások második, harmadik és negyedik osztályosainak szervezett olvasóverseny. Ez az a vetélkedő, ami már indulásakor – az előző tanévben – váratlan népszerűséggel zajlott és az idén is hasonlóan közkedvelt volt.
Mi kell a sikerhez?
Ez nem titok, ezt már második éve tapasztaljuk. Zámbóné Karner Anikó alsó tagozatos tantárgygondozó és Gáspárné Vágási Julianna pedagógiai szakértő fáradhatatlan szervezőmunkája, valamint Hollós Ágnes versenyszervező hatalmas lelkesedése, tájékozottsága a mai magyar gyermekirodalomban és kreativitása. Továbbá az evangélikus általános iskolák tanítóinak elköteleződése és motiváló képessége. valamint a kisiskolás diákok szorgalma, érdeklődése és kitartása. És természetesen a szüleik, nagyszüleik támogatása.
Azért néhány apró titokra mégis fény derült. Például arra, hogy ez az általános recept úgy adott közös sikert és az osztályközösséget is erősítő élményt az aszódi Csillagszemű juhászoknak, hogy nem a legszorgalmasabb, könyvolvasásban már jártasságot szerzett kislányokat, hanem a csibészségre is nyitott, elevenségükről híres fiúkat szólította meg a versenyfelhívással tanítójuk. Egészen pontosan először a szüleiket – avatott be a műhelytitkokba Dr. Braun Pálné, Andi néni a díjátadó szünetében. – felhívtam telefonon a szülőket és mondtam, hogy ez egy jó lehetőség, hogy sikerélményt szerezzenek, hogy gyakorolják az együttműködést és ugyanakkor az egyéni felelősségvállalást is. De csak akkor fog menni, ha otthon is, hétvégén is előkerül a kijelölt könyv, ha rendszeresen olvasnak és ha határidőre el is olvassák a választott könyvet. Tehát ő nem titkolózott. Viszont ígért kalandot. Mert egy könyv elolvasása közben nemcsak a kibontakozó történet rejthet kalandos fordulatokat. Szinte hihetetlen történet, ahogy az 5 csillagszemű végigdolgozta a versenyt. Olvastak, meséltek egymásnak, megoldották a feladatokat – és közben észre sem vették, hogy nemcsak a szókincsük bővült, de szociális képességeik is fejlődtek, nyitottabbak, elfogadóbbak lettek. Sőt! Akinek arra volt szüksége, az bátrabb lett, és akinek az kellett, az megtanult figyelni, bátorítani.
Az EPSZTI olvasóversenyére ebben a tanévben 250 tanuló jelentkezett, a többieknek is biztosan megvan a maguk története, ez most maradjon az ő titkuk.
De azt mindenképpen eláruljuk, hogy nem egyszerű megtartani a kezdeti lelkesedést egy teljes tanéven, három versenyfordulón át. A könyvek elolvasása mellett további időt és figyelmet kíván a kapcsolódó feladatok megoldása is ebben a versenyfolyamban.
Az 5 fős csapatok az első fordulóban fejenként 1-1 kijelölt könyvet olvastak el, aztán a csapattagok egymással ismertették meg az olvasmányélményeiket. Minden kisdiák a saját könyvéről olvasódobozt készített. A (cipős)dobozba helyezett tárgyak segítségével 2 perc alatt elmesélte az általa olvasottakat. Ezt a bemutatást online kapcsolattal hallgatta végig a zsűri és a legtöbbről még videófelvétel is készült. Különös kalandnak is felfogható ez a kihívás: az olvasást kedvelő gyermekek nem minden esetben vágyakoznak előadóművészi babérokra!
A második fordulóban a csapattagok ugyanazt a könyvet olvasták el, majd egy online feladatlapot kellett kitölteniük. Biztosan ugyanazt a könyvet olvasták? – kérdezhették időnként egymástól a gyermekek, mert bizony előfordult, hogy másképp emlékeztek. Az a jobbik eset volt, amikor mindenki más részletet tudott igen pontosan felidézni, de bizony olyan is volt, hogy nyomozni kellett. vagyis újra fellapozni a könyvet, újraolvasni egy-egy részt. A feladatlap megoldásának történetét a kiskőrösiek egyik pedagógusa osztotta meg velem… megnyugtatva, hogy erre a részletre nem vállalt titoktartási kötelezettséget. Vajon, van olyan eseménye is a versenynek, amire igen?
A harmadik fordulóban ismét csapatonként 5 könyv elolvasása volt a feladat, ráadásul ezek sorozatok voltak, tehát megint fontos volt, hogy a csapattagok egymástól megtudják, ki mit is olvasott. Vajon hogyan osztották el egymás között az olvasnivalót a gyermekek? Ez most rejtély maradt.
Ebben a fordulóban még vagy egy társasjátékot, vagy egy lapbookot is készíteniük kellett a gyermekeknek. A társasjáték feladatai minden kötetből tartalmazzanak információt, a lapbookból derüljenek ki a kötetek közötti egyezések és különbözőségek is! Ennek az igen komoly feltételnek – eláruljuk, hogy nem minden beküldött pályamű felelt meg. De azt, hogy Hollós Ági néni mikor és kikkel játszotta végig az összes társasjátékot – elképzelni sem tudjuk!
Azt viszont igen, hogy a verseny végére van fejenként minimum 3 olvasott kötet, és van további 8, aminek a történetével közeli ismeretségbe kerültek a versenyzők. A felkészítő pedagógusok szerint gyakori, hogy a három saját olvasmány mellett többet is elolvasnak a kisdiákok, már csak azért is, mert kedvet kapnak egymástól Berg Judit, Gévai Csilla, Igaz Dóra, Wéber Anikó és Vadadi Adrienn könyveihez szintúgy, akár a Göröngyös úti iskola történeteihez, a Klementin sorozathoz, vagy Manfréd és Anton kalandjaihoz.
Ennyi olvasáshoz bizony szükség van a pedagógusok folyamatos figyelmére is. Ők látják meg az alkalmas pillanatot, amikor a szabad játék vagy a délutáni pihenő idejében lehetőség adódik a könyvek elővételére. Persze otthon, hétvégén sem árt a biztatás, hogy kézbe vegyék a könyveket a gyerekek.
A három fordulót legsikeresebben teljesítő 18 csapat kapott meghívást a díjátadóra, amit 2024. május 7-én, kedden rendezett az Evangélikus Pedagógiai Intézet Budapesten.
Az Országos iroda kápolnáját megtöltötték az iskolások, akik az érkezés, gyülekezés idejében belenézhettek az első fordulóban készült videóikba. A szarvasi Benka iskolásai remek időzítéssel épp akkor léptek be, amikor pontosan ők mutatták be olvasódobozaikat. Nem tudjuk, ki súgott nekik, de azt igen, hogy a videóhoz nem használtak súgógépet. Legalább akkora érdeklődéssel figyelték azokat a videókat is a versenyzők, ahol nem tudták, ki beszél – itt az olvasményélmény volt ismerős.
Ahogy az gyakran előfordul, most is a legtávolabbról jövők érkeztek a legkorábban. A soproni Hunyadi 4 csapata, és a medgyesegyázi Medgyes-Rétes csapat tagjai közel 20 percig voltak figyelmes nézői a videóknak. Köszönet a felvételeket készítő pedagógusoknak, rendszergazdáknak, könyvtárosoknak!
A díjátadót Gáspárné Vágási Julianna pedagógiai szakértő nyitotta meg, örömét és tiszteletét fejezte ki a gyermekeknek és a pedagógusoknak, kitartásukért és a versenyfeladatok sikeres teljesítéséért.
A nyitó áhítatot Magyari Márton, az EPSZTI munkatársa tartotta Józs 1,8 alapján. Az ő kedvenc könyvének, a Bibliának az olvasását is ajánlotta a közel 90 gyermeknek és az őket kísérő pedagógusoknak, az olvasását és a róla való elmélkedést, hogy teljesedjen az ígéret: „ Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz”.
A díjátadóra érkezett versenyzőket és pedagógusokat Majorosné Lasányi Ágnes, az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatója köszöntötte, rendhagyó módon egy titkot elárulva. A titok nem kisebb volt, mint az ő személyes története arról, hogy milyen rendhagyó módon tanult meg magyarul olvasni. Ahogy ebben a történetben is fontos helyet kapott a nagymama, úgy az idei verseny során olvasóvá váló gyermekek körül is több nagyszülő szorgoskodott. Volt olyan másodikos versenyző, akinek az elolvasott könyv utáni jutalomsütit állta a nagyi, és volt olyan is, aki aktívan beszállt a feladatmegoldásba. Ahogy azt megtudtuk, az egyik legjobban sikerült társasjáték tárgyi megvalósításához a bábok horgolásával járult hozzá.
Mintha ezt előre megsejtették volna a verseny szervezői! Ugyanis az olvasóverseny résztvevői Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net c. gyermekregényét és emléklapot kaptak a versenyen nyújtott munkájuk elismeréseként.
Az olvasóverseny szervezési szokása – mondhatni mára már hagyománya – szerint nincs szigorú sorrendi értékelés. Akik teljesítik a 3 forduló feladatait, azok érdemesek az elismerésre! Ők jutalomkönyvet, méghozzá az író által dedikált példányt kapnak. A legjobban teljesítőket meghívjuk a díjátadóra, ahol író-olvasó találkozón és érdekes múzeumpedagógiai foglalkozáson, könyvtárlátogatáson vehetnek részt.
Az idei versenyt Hollós Ágnes, az olvasóverseny ötletgazdája és a megvalósításban oroszlánrészt vállaló soltvadkerti tanító értékelte.
A záró rendezvényen Igaz Dórával találkoztak a gyermekek, aki a résztvevői kör eléggé nagy létszáma ellenére megpróbálkozott klasszikus író-olvasó találkozót tartani. Kölcsönös kérdésekkel és válaszokkal, a közös érdeklődés alapján kialakuló beszélgetésekkel.
Ne maradjon elmondatlan, hogy bizony a kísérők és a szervezők kicsit aggodalmaskodva néztünk össze a karzaton és a folyosón: némi videóvetítéssel, de alapvetően egy mikrofon eszköznélküliségével ennyi gyermeknek vajon hogyan fog ez sikerülni? A bő órás program végéhez közeledve elismerő pillantásokat váltottunk, ugyanis a verseny legjobbjai nemcsak az olvasásban voltak kitartóak, de az olvasmányélményekről szóló beszélgetésben is! És amikor végre már fölállhattak és szaladhattak volna ebédelni, még akkor is sokan a közös fénykép készítését választották.
Nem kétséges, a verseny már elérte célját: ezek a gyermekek szeretnek olvasni és kedvelik az olvasással összefüggő dolgokat is.
Ebéd után évfolyamonként különböző programra indultak a csapattagok és pedagógusaik. A második osztályosok a Sárkányos gyermekkönyvtárba látogattak, ahol a Szabó Ervin Könyvtár csodálatos palotájával ismerkedtek röviden. Majd ezt követően a szabadpolcos könyvek között válogathattak, olvashattak kedvükre a gyermekek.
A harmadikosok az Evangélikus Országos Múzeumba látogattak, ahol az állandó kiállítás tárgyaival ismerkedtek részletesebben és Képes növényhatározót is készítettek a kiscsoportos kézműveskedés során. Amíg a színes papírokból füzetecskéket hajtogattak, ragasztottak a gyermekek, Kondor Boglárka múzeumpedagógustól néhány jellemző motívum szimbolikus jelentéséről hallhattak. Már nem titok számukra, hogy a darumadár az idő múlását, az unikornis a tisztaságot jelképezi.
A negyedik osztályosokat a Petőfi Irodalmi Múzeumban várta múzeumpedagógiai foglalkozás, ahol igazán nagyoknak való volt már az első kérdés is. Mit jelent az, hogy irodalmi múzeum? Petőfi Sándor életrajzi kiállításának előterében üldögélve szóról szóra fejtették meg ezt az izgalmas kapcsolatot a tanulók. Közben a kiállított festmények, az installációkon olvasható versrészletek is szerepet kaptak, nem kis ámulatot keltve, hogy ezek a kisdiákok mennyire tájékozottak a 200 éve született költő életművében. Nem tartottuk titokban, hogy evangélikus iskolák diákjaiként nemcsak az irodalom szeretete a közös szál Petőfivel.
Minden csapatot, csapattagot, felkészítő pedagógust és támogató családtagot lehetetlen itt felsorolnunk, de – némi statisztikai kitekintéssel – mégiscsak egy névsorral zárjuk ezt a hihetetlenül eredményes versenyt.
Az idei olvasóverseny díjátadójára a nyíregyházi Túróczyból 6, Dombóvárról 3, Aszódról és Soltvadkertről 2-2, Bonyhádról, Kiskőrösről, a szarvasi Benkából és a soproni Hunyadiból egy-egy csapat érkezett a 2. osztályosok közül.
A harmadikos versenyzők között a legsikeresebbek közé Kiskőrösről és a soproni Hunyadiból is 6-6 csapat, Aszódról és Soltvadkertről 2-2, Győrből, Medgyesegyházáról és Szarvasról 1-1 ötösfogat került.
A legnagyobbak, a negyedikesek mezőnyében 3 győri, 2 kiskőrösi és 2 soltvadkerti, valamint 1-1 nyíregyházi, dombóvári, szarvasi, soproni, aszódi és mezőberényi csapat végzett az élen.
Ne hagyjátok abba az olvasást!
A konferenciáról készült további képek megtekinthetők az Evangélikus Nevelés Facebook oldalán.
Szöveg: Bujdosó Erika
Fényképek: Magyari Márton
