Petőfi leges-leges-legelső verse

Petőfi leges-leges-legelső verse

A kétszáz éve született Petőfi Sándor életében a „legelső” dolgok körül sok esetben nagy zavar uralkodik. A „legelső legelső”, azaz a születés helye és ideje körül folyt (néha máig is folyó) vitában is sok tintát elhasználtak már. Az időpont máig bizonytalan, és ezt a Petőfi emlékév ütemezése is jelzi. Az állítása szerint szilveszterkor született költő bicentenáriumát 2022-ben és 2023-ban is ünnepeljük. A születési időpontra csak következtetni tudunk, a keresztelés dátumát ismerjük, ami 1823. január 1-jén történt. A korabeli viszonyok figyelembevételével szilveszternél hamarabb születhetett meg Petőfi akkor is, ha ő kitartóan terjesztette magáról ezt a mágikus születési időpontot. „Itt születtem én ezen a tájon” , „ez a város születésem helye”: Petőfi egyik sora sem Kiskőrösre vonatkozik, ahol valóban, dokumentumokkal igazolható módon született.

„Első szereleme” is több volt a költőnek. Sárszentlőrinci kisdiákként szállásadója lányával, Hittig Amáliával volt nagy barátságban: „Gyermekkori barátnémhoz” című, 1845-ben írt versében szívmelengető módon emlékezik meg erről az inkább barátságról, mint szerelemről, a gyermekkor ártatlanságának elmúlásáról. „Itt voltam először szerelemes” – írta Petőfi útinaplójában, amikor átutazott Aszódon. Állítólag szerelmes versek is íródtak Cancriny Emmához, egy lelkész árva leányához, amikor Petőfi az aszódi kisgimnázium diákja volt. Koren István tanár úr (fittyet hányva a diákjogokra és az irodalomtörténelmi szempontokra) kíméletlenül megsemmisítette ezeket a verseket, amikor nyomukra akadt. Mikszáth fantáziájának vagy a selmeci hagyományoknak a szülötte lehet az a Mariska, kinek barátságos pillantását vélte Petőfi forró és örök szerelmi vallomásnak. Mikor pedig Mariskát eljegyezték, Petőfi megírta „Hűtelenhez” című versét. (A legendát nem zavarja, hogy a versben Emma van megnevesítve). És még mindig nem értünk el Csáfordi Tóth Rózához, akit 1839-ben Ostffyasszonyfán ismert meg Petőfi, és akihez az „Első szerelem” című vers szól.

Az „első vers” címre is legalább három szöveg pályázik. Ezek közül kettő az evangélikus múzeum állandó kiállításán is megtekinthető, egyet pedig levéltárunk őriz. A már említett, „Hűtelenhez” című vers a legkésőbbi ezek közül, 1838 novemberében jegyezte le Petőfi saját kezével a selmeci líceum érdemkönyvébe. Ugyanezen év június 30-án szavalta el azt a költeményét, amelyet az aszódi kisgimnáziumban tett záróvizsgájára írt. Az 54 hexameterből álló vers szövege Koren István feljegyzései között maradt fenn (és került be később a Petőfi összkiadásokba.) A „leges-leges-legelső” vers pedig a költő egyik tankönyvében maradt fent. A Lipcsében, 1832-ben megjelent kötet egy latin nyelvkönyvhöz készült latin-német diákszótár. Petőfi híresen szép kézírásával egy latin versikét olvashatunk benne: „Hic liber est meus / Testis est Deus / Hic nomen erit / Alexander natus / Petrovits vocatus.” (Ez az én könyvem / Tanúm rá az Isten / Itt áll a nevem / Sándornak születtem / Petrovitsnak neveztetem.) A könyvet Szeberényi Andor őrizte meg, aki akkor kapta (vagy talán vette) barátjától, Petőfitől, amikor az egy sikertelen félév után elhagyta Selmecbányát és ezzel együtt az evangélikus iskoláit is (hogy majd két évvel később a pápai református kollégiumban fejezze be tanulmányait.)

A néhány latin sort bármely 19. század eleji kisdiák írhatta volna – de nem bármely kisdiák, hanem Petőfi kézírásában maradt fent. Petőfi stílusát, modorát sokan próbálták utánozni, de csak az eredeti versek ragadják meg máig a beszélni épphogy csak tudó kisgyermeket, a kortárs költőt, a tekintélyes professzort és mindnyájunkat, akik magyarul beszélünk. Tankönyvbe írt latin versikéjét is ezért őrizzük meg hűségesen.

Dr. Kertész Botond (EOM)

Idegen nyelvi szavalóverseny

Here was I born, these the scenes I treasure…

Idegen nyelvi szavalóverseny

A Petőfi emlékévhez kapcsolódva hirdette meg az EPSZTI ebben a tanévben az idegen nyelvi szavalóversenyt, amelyre 2023. május 19-én, Orosházán került sor. A verseny szervezője Bacsurné Nagy Ildikó, az EPSZTI tantárgygondozója és a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanára volt.

A kiírás szerint egy szabadon választott Petőfi Sándor-vers tanult idegen nyelvi előadásával lehetett jelentkezni a versenyre, általános iskolás és középiskolás kategóriában. Huszonhat diák 7 nyelven vállalkozott a magyarul jól ismert versek megszólaltatására.

A Székács Evangélikus Iskolába az ország számos evangélikus intézményéből érkeztek a tanulók, felkészítő tanáraik és kísérőik. Legtávolabbról, Sopronból a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola versenyzője érkezett, ám jöttek Miskolcról, Aszódról, Mezőberényből, Nyíregyházáról, Szarvasról, Budapestről. A helyi iskolát is több tanuló képviselte.

A versenyre érkezők komoly megmérettetésre számíthattak, de az mindenkit meglepett, hogy a nyelvi tapasztalatok mellé a házigazda Székács Evangélikus Iskola milyen gazdag élménycsomagot kapcsolt. Az iskola folyosóin rajzkiállítás idézte az 1848-as eseményeket, Petőfi és kortársai tevékenységét, a forradalom és a szabadságharc emlékezetét. A díszterem dekorációja is jelezte, hogy több, ma itt elhangzó költeményt hajdan a Pilvax kávéház falai között akár maga Petőfi Sándor is szavalhatta. Említést érdemel a vendéglátók ötletessége: a frissítőként kínált sütemények között volt Kossuth- kifli és töpörtyűs pogácsa – mindkettőről tudjuk, hogy Petőfi kedvencei voltak, és a kávéról is elhangzott, hogy Sándorunk is szerette.

Legalább annyira, mint a nyelveket, melyek közül több ma is népszerű nyelvet jól ismert, olvasott, sőt fordított is franciáról, németről, angolról.

Az idegen nyelvi szavalóverseny résztvevőit a szervező Bacsurné Nagy Ildikó és az EPSZTI tantárgyi versenyekért felelős pedagógiai szakértője, Gáspárné Vágási Julianna köszöntötte, aki az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatójának, Majorosné Lasányi Ágnesnek az üdvözletét is tolmácsolta.

Felegyi-Németh Mihály iskolalelkész igei felvezetésében a természetet ábrázoló költeményeket egy egyszerű imádság, egy fohász költői megfogalmazásaként értelmezte. Kéréseinket, érzéseinket – mondta az iskolalelkész – gyakran költők által formált sorokkal tudjuk Isten elé vinni, az általuk írt szavak, rímek lehetőséget adnak mindannyiunknak, hogy lelkünk mélyéről szóljunk: Istenem, légy velem!

Az Idegen nyelvi szavalóverseny zsűrizésére Imre Julianna drámapedagógus, Schiller Alíz nyugalmazott orosházi tanár és Révész Rita német-hittan szakos pedagógus vállalkozott. Hármójuk összesen 10 különböző, idegen nyelv ismeretével bírnak, így minden szavaló bízhatott abban, hogy értő fülek hallgatják majd előadását.

A verseny első egységében az általános iskolások szavalatai hangzottak el. A Szeptember végén c. verset több diáktól is hallhattuk, angolul két különböző fordításban és németül is. Jól érzékeltette mindez a verseny sajátosságát: a nyelvi sokszínűségnek ma egy különleges megnyilvánulásával találkozhatunk.

Rövid szünet után következett a középiskolások mezőnye, ahol a legnépszerűbb angol mellé felsorakozott a német, a francia, az orosz, az olasz és a spanyol is. (
A 16 gimnazista induló meghallgatását a szervezők két részre bontva tervezték, ám a versenyzők és kísérőik érdeklődése elsodorta a szünetet. Talán nem tévedés ezt a nyelvtanuláshoz nélkülözhetetlen kitartás, kíváncsiság megnyilvánulásaként értelmezni. Ahogy mindvégig a biztató támogatás, az egymás iránti figyelem jele volt a szavalatok alatti csend és a költemények elhangzása után felcsattanó taps is.
A középiskolás mezőnyben már a választott versek is változatosabbak voltak, nemcsak az idegen nyelvi beszédkészség, hanem az egyéni temperamentum is meg-meghatározta a döntést. A szubjektív szempontok érvényesülése ellenére 4 versenyző választotta a Szeptember végén c. verset, így azt hallhattuk angolul, olaszul, franciául és oroszul is.

Az egyik nyíregyházi diák véleményét vélhetően többen is osztották, amikor a számára ismeretlen nyelven elhangzó versről így beszélt: „Akkor is meg lehet hallani, érezni a nyelvek zeneiségét, ha éppen egy kukkot sem értünk a versből”.

A zenei élményt erősítette az a különleges előadás is, amikor a Nemzeti dalt spanyolul – első részét szavalva, majd éneklésre váltva – hallhattuk Bravo de Rueda Tadeótól, az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium 10. osztályos diákjától.

A szavalatok sorát egy versenyen kívüli előadás zárta, Petőfi Füstbe ment terv című versének japán fordítását – mint érdekességet – Turóczy Lara, a budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégium diákja mondta el.

A zsűri visszavonult tanácskozni, a résztvevőknek a pihenés ideje következett. A szervezők a házigazda intézmény megismerésére biztatták a vendégeket, ajánlották, hogy a Bocskai ruhás tanulókat és pedagógusokat kérdezzék bátran. A beszélgetésekkel, tabló- és teremnézegetésekkel a harmadik emeleti Díszteremből lassan érkeztek le a vendégek a földszintre, ahol az ebéd várta őket. A vendéglátás ekkor is igazodott a Petőfi szavalóverseny gondolatköréhez: Jókai bableves és túrós csusza volt a menü, mindkét ételt igen kedvelte a költő is. S ha már ennyire kapcsolódott a mai nap minden kulináris élménye is a verseny témájához, akkor jegyezzük meg, hogy több résztvevő is örült, hogy nem télen került sor erre a rendezvényre, mert akkor a felszolgált finomságok között biztosan ott lett volna Petőfi kedvenc téli csemegéje, a csiga is!

Már mindenki az eredményeket latolgatta, amikor a szervezők egy izgalmas Kahoot! kvízre biztatták a diákokat. Petőfi Sándor nyelvismeretéhez, nyelvtanulásához és az idegen nyelvekről készült fordításaihoz kapcsolódó érdekes kérdések nemcsak a várakozás idejét, de az új ismeretek iránt fogékony tanulói elméket is hasznosan kitöltötték.

A verseny összegzéseként Bacsurné Nagy Ildikó tantárgygondozó, a verseny szervezője Petőfi Sándortól idézte a mai szavalókra vonatkoztatva: „Te új példa vagy azon régi állításomra, hogy a világon semmiféle tehetség el nem vesz…” E sorokat Arany Jánosnak, az idősebb pályatárs, a barát tehetségéről írta Petőfi, most a versenyzők kapták emlékeztetőként egy mézeskaláccsal együtt.

A zsűri elnöke, Imre Julianna értékelésében elmondta, hogy ismerve Petőfi újítások, rendhagyó dolgok iránti lelkesedését valószínűleg vagány dolognak tartotta volna azt, hogy verseit nem magyarul, hanem idegen nyelveken szavalják fiatalok. Olyan fiatalok, akik tehetségüket használva arra vállalkoznak, hogy szövegeket tanuljanak meg kívülről. Érzelmekről szóló költeményeket tolmácsoljanak, maguk is érzelmeket éljenek meg a szavalatok közben, és minderről idegen szöveget elmondva beszéljenek. Minden versmondónak gratulálva, a felkészítő pedagógusok munkáját is megköszönve a zsűri ismertette döntését, amit a versek elhangzásának pillanatában átélt élmény alapján hoztak.
Az általános iskolás kategóriában

I. helyezést ért el Dénes Alexa, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulója, aki a Szeptember végén c. verset mondta el angolul, felkészítő tanára: Kovácsné Misurda Ilona.

II. helyezett lett Sághy Benedek Márton, az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium diákja, a Szülőföldemen c. vers angol nyelvű szavalatával. Felkészítő pedagógusa: Szovics Tímea.

III. helyen végzett Nyárádi Hanna, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója. A Szeptember végén c. verset németül szavalta, felkészítette: Mezeiné Szatmári Rita.

A gimnáziumi kategóriában

I. helyezést ért el Turóczy Lara, a budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégium diákja a Minek nevezzelek? c. vers angol nyelvű szavalatával. Felkészítői: Antalicz Zalán színinövendék diáktársa és Gubik Katalin kollégiumi nevelőtanára.

II. helyen végzett Csatári Levente, aki a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola diákja – angolul szavalta a Farkasok dala c. költeményt. Felkészítette Horváth-Mikó Edit és László Gabriella.

A zsűri két III. helyezettet választott:

Halász Bettina, a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola diákja a Szeptember végén c. vers olasz nyelvű előadásával. Felkészítő pedagógusa: Kőfalvi Éva.

Szémán Éva, szintén a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola tanulója, aki angolul szavalta a Füstbement terv c. verset. Felkészítette Dr. Kovács Gábor Csabáné.

A középiskolás kategóriában a zsűri különdíjjal ismerte el

Bravo de Rueda Tadeo teljesítményét, a Nemzeti dal spanyol nyelvű – szavalt és énekelt – tolmácsolásáért. Tadeo az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium diákja, a versenyre Kovácsné Jakus Katalin készítette fel.

Az idegen nyelvi Petőfi szavalóverseny zárásaként Nagy Róbert, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője mondta el gondolatait. Köszönetet mondott a versenyt szervező Evangélikus Pedagógiai Intézet munkatársainak és a Székács Evangélikus Iskola idegen nyelvi munkaközösségének a verseny megszervezéséért és lebonyolításáért, minden versenyzőnek és pedagógusnak azért, hogy készültek és részt vettek, a zsűrinek a tartalmas és tovább vivő gondolatokat adó értékelésért. A 127. zsoltár kezdő soraira utalva megerősítette: fáradoztak az építők, és az Úr építette a házat. Isten áldását a mai nap fáradozásával aprópénzre, élményekre és nyelvi sokszínűségben is megélt találkozásokra váltották az emberek. Azok az emberek, akik ma ennek a nyelvi versenynek az apropóján közelebb kerülhettek Isten csodás működésének megértéséhez: Babelben ugyan büntetésként zavarta össze a nyelveket, ám Isten mégis képes volt ebből is áldást formálni. Létrehozott valami újat, létrehozta azokat a nyelveket, amiket ma itt hallottunk. Az idegen nyelvek tanulása által közelebb juthatunk egymáshoz, és ahogy a mai szavalatokat érdeklődéssel, kíváncsi szeretettel figyeltük, úgy kerülhetünk közelebb egymás megértéséhez, magához a békességhez.

Egyházunk Útmutatójában a verseny napjára kijelölt evangéliumi igeszakasz: „Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) aktualizálásával a hazautazóknak, az idegen nyelveken beszélőknek és a figyelmes szeretettel úton lévőknek Isten áldását kérte a békesség munkálásához.

A középiskolai kategória I. helyezettjének, Turóczy Larának angol nyelvű szavalata megtekinthető itt az Evangélikus Nevelés Facebook oldalán.

A rajzpályázat eredményhirdetése és díjkiosztója

A rajzpályázat eredményhirdetése és díjkiosztója

2023. május 17-én rendezte meg az Evangélikus Pedagógiai Intézet egyik legnépszerűbb tantárgygondozói programjának, az Országos Evangélikus Rajzpályázatnak az értékelését, hagyományosan a Ludwig Múzeumban.

2023-ban is az év figyelemre méltó témáit, évfordulóit megjelölve állította össze az EPSZTI és Rezsabek Ágnes vizuális kultúra tantárgygondozó a pályázat kiírását.

Egyházunkban ebben az évben kiemelten fontos a konfirmáció és elköteleződés, emellett idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Két további évfordulóra is ráirányította a figyelmet a pályázat: 170 éve született Vincent van Gogh holland festő és 200 évvel ezelőtt írta meg Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét.

A szokásosan 5 korcsoportban meghirdetett pályázat az idén hangsúlyozta, hogy egyéni alkotásokat kér – ezzel is segítve, hogy a személyes megélések, értelmezések kerüljenek előtérbe.

Április közepéig 654 alkotás érkezett a pályázatra. A munkákat Csorba Katalin és Tömpe Emőke művésznők értékelték a mű összhangjára, eredetiségére, kifejező- és közlő erejére figyelve, további szempont volt az eszközhasználat minősége.

A különösen színvonalas mezőnyből a témánként és korcsoportonként 1-2-3. helyezést elért alkotókat és a különdíjasokat, valamint felkészítő tanáraikat és a kísérő szülőket hívtuk meg a Díjkiosztóra.

A múzeum konferencia termét közelről és egészen távolról is érkező evangélikus óvodások, iskolások és a velük szurkoló felnőttek töltötték meg.

Rezsabek Ágnes rövid megnyitója után Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatónője köszöntötte a résztvevőket. Saját rajzot ugyan nem hozott, de ő is személyes vallomással indította gondolatait. A többségében óvodás és kisiskolás közönséghez hangolva „titokként” árulta el, hogy ez a kedvenc rendezvénye, ezt várja egész évben a legjobban. Nemcsak azért, mert ő maga is nagyon szereti a festményeket, műalkotásokat, hanem azért is, mert itt mindenki így van ezzel. Aki szereti a rajzokat, az tudja, hogy a rajzolás a képzelet meghosszabbítása. A beküldött sok-sok pályamű az evangélikus gyermekek óriási képzelőerejéről, fantáziájáról tanúskodik, akkor is, ha a kiírás témáit nem elfeledve alkottak.

Záró gondolatában arra biztatta a jelenlévőket, hogy fejükben-szemükben és szívükben őrizzék meg azt a színes képzeletet, aminek köszönhetően a ma látható alkotások születtek és amelyek alapján reméljük, még nagyon sok szép, színes rajz és festmény születik.

Gáspárné Vágási Julianna, az EPSZTI pedagógiai szakértője, versenyszervezője és néhány segítő munkatársa gondos előkészítéssel – a terem hosszú asztalát teljesen beborító oklevél sorokkal – biztosította a díjátadó gördülékeny és gyors lebonyolítását.

Rezsabek Ágnes a helyezetteket kategóriánkét nevük, iskolájuk és felkészítő pedagógusuk említésével szólította, miközben kivetítve a díjazott alkotásokat láthattuk. A mindenkinek felhangzó, megérdemelt taps mellett a műértő közönség nem egyszer álmélkodó hangokkal is jutalmazta a képeket.

Álljanak itt az egyes kategóriák helyezettjei és különdíjasai, iskolájuk, valamint a felkészítő pedagógus nevével!

ÓVODA: 1. Képalkotás: Milyen volt a keresztelőm?

ÓVODA: 2. Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA: 1-2.osztály: 1.Képalkotás: Milyen volt a keresztelőm?

ISKOLA:1-2.osztály: 2.Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA: 1-2.osztály: 3. Bábkészítés: Petőfi Sándor versének szereplői, vagy szereplőjének elkészítése.

ISKOLA: 3-4.osztály: 1.Képalkotás: Milyen volt a keresztelőm?

ISKOLA: 3-4.osztály: 2.Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA: 3-4.osztály: 3.Tárgyalkotás: Petőfi Sándor egyik verséből egy részlet megalkotása cipősdobozban.

ISKOLA: 5-6.osztály: 1. Képalkotás: Mit jelent neked, hogy Istenhez tartozol!

ISKOLA: 5-6. osztály: 2.Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA: 5-6. osztály: 3. Illusztráció: Kölcsey: Himnusz című versének illusztrálása.

ISKOLA 7-8.osztály: 1.Képalkotás: Mit jelent számodra az elköteleződés Isten vagy embertársaid felé?

ISKOLA: 7-8.osztály: 2.Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA: 7-8.osztály: 3.Képalkotás: Parafrázis készítése egy szabadon választott Vincent van Gogh festmény alapján.

ISKOLA 9-12.osztály: 1.Mit jelent számodra az elköteleződés Isten vagy embertársaid felé?

ISKOLA 9-12.osztály: 2.Illusztráció egy szabadon választott Petőfi vershez.

ISKOLA 9-12.osztály: 3.Képalkotás: Parafrázis készítése egy szabadon választott Vincent van Gogh festmény alapján.

A Díjkiosztóról további fényképek láthatóak az Evangélikus nevelés Facebook oldalán

Szöveg: Bujdosó Erika

Fénykép: Magyari Márton

Nyomtatott könyvet olvasni?

Nyomtatott könyvet olvasni?

Van olyan gyermek, aki erre rávehető? Sőt! Van-e olyan, aki szereti és kitartóan gyakorolja ezt a reformátori gyökereinkig érő klasszikus időtöltést? Az EPSZTI által szervezett olvasóverseny zárónapján, 2023. május 9-én több mint 160 kisdiák és a felkészítő pedagógusok, kísérő szülők csodálkozhattak rá, milyen sokan vannak azok, akik szerint olvasni jó!

A Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett verseny célja, hogy felhívja a figyelmet az olvasás fontosságára és segítse az olvasóvá nevelést.

Az Olvasóverseny a tanév elejétől kezdve rendszeresen adott olvasnivalót és feladatokat a jelentkezőknek.

A versenyt az EPSZTI tantárgygondozója, Zámbóné Karner Anikó és Hollós Ágnes, a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanítója koordinálta.

A 3 fordulós versenyre 5 fős csapatok jelentkezhettek az általános iskola 2., 3. és 4. évfolyamából, és ugyan a felhívásban arról olvashattunk, hogy a könyvek egy titkos úton vezetnek, a versenyfeladatok már előre ismertek voltak.

Legalább 3 könyv elolvasására kellett vállalkoznia minden csapattagnak, majd versillusztrációt, olvasódobozt, lapbookot, társasjátékot készítettek közösen, és egy online feladatlapot is ki kellett tölteniük az olvasott könyvek alapján.. Az első fordulót egy zoomos beszélgetés zárta, ahol az előre összeállított olvasódoboz segítségével maximum két perces könyvismertetést tartott minden versenyző – még ez az „élő adás” sem okozott gondot.

A verseny háttérlogisztikai kihívásai közül emlékezetes, amikor a 3. forduló lezárására készült és Soltvadkertre küldött társasjátékokat, lapbookokat Budapestre szállítottuk. Volt jó pár igen terjedelmes méretű pályamű, és voltak igen rejtélyes formájú csomagok. Mi más várható egy olyan versenyen, ami a „titkos út” bebarangolására hívta meg a versenyzőket?

A verseny záró alkalmára nagy izgalommal készültek a szervezők és a NOO-EPSZTI munkatársai is: az országos iroda épületében egyszerre ennyi gyermek korábban nemigen fordult meg. Ezen a napon az előzetes feladatok értékelése, az olvasott könyvekhez készített társasjátékok kipróbálása mellett gazdag program várta a gyermekeket.

Medgyesegyházáról, Mezőberényből vagy akár Sopronból is korán kellett indulniuk a csapatoknak, és a kitartásukról már ismert olvasóversenyesek most a bátorságukat is megmutatták. Volt olyan csapat, amelyik az utazással újraélte 1-1 olvasott könyv kalandjait: az útvonaltervező a tényleges céltól igen messzire irányította őket, mégis legyűrték az akadályokat és megérkeztek.

A zárónap programja Gáspárné Vágási Julianna, az EPSZTI versenyszervezésért felelős pedagógiai szakértőjének rövid üdvözletével kezdődött. A nyitó áhítatot Magyari Márton tartotta, aki többször is aktív közreműködésre kérte a gyermekeket. Ahogy nem volt nehéz próbatétel ennyi szövegértésben kiváló gyermeknek a megbeszélt szavak elhangzásánál kezüket a magasba emelni, úgy az sem okozott meglepetést, hogy ennyi kisdiák között születésnapos és névnapos is akadt. Azért a jelenlévő felnőttek az első komolyabb kérdésekre adott csengő hangú bátor és okos válaszok hallatán hajlamosak lettek volna elcsodálkozni, de erre nem jutott idejük, nagyon gyorsan hozzá kellett szokni, hogy ma itt az ilyen válaszok lesznek a szokásosak.

Az áhítatot záró közös imádság után Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója köszöntötte a gyermekeket és a felkészítő pedagógusokat. A templomot megtöltő közel 180 ember olyan közösséget alkotott, aminek közös élménye az olvasás, az egyszerre tudást és örömöt adó időtöltés. A verseny rövid értékelését Zámbóné Karner Anikótól hallhattuk, aki kiemelte, hogy ma itt a kitartást, a fegyelmezett és türelmes munkát is ünnepeljük és azt, hogy a jelenlévő gyermekek mindegyike győztes.

A köszöntők után Hollós Ágnes izgalmas csapatneveket – pl. Mesélő tapsifülesek, Medgyesrétes, Betűvadászok, Győri regényfalók – sorolt és a csapattagok neveit. A csapatok képviselői átvették az okleveleket és az ajándék könyveket. Minden gyermek névre szóló dedikációval Gévai Csilla A fecsegő kastély c. könyvét vihette haza.

Az írónő több könyve is szerepelt a versenyprogram olvasmánylistáján, így a vele való találkozás jó ismerősök közötti beszélgetés volt mind a kisebbek, mind a 4. osztályosok számára.

Miért jó olvasni? Például azért, mert fejleszti a memóriát. Ha krimit olvasunk, akkor vissza kell emlékezni, hogy 50 oldallal korábban piros vagy kék ruha volt Bettinán.

Van, aki nem érti ezt a mondatot teljesen pontosan? Olvasással megoldható ez a gond.

Volt, aki felvállalta, hogy a rémisztő történeteket is szívesen olvassa. Volt, akinek már csak az emlegetésük is rémesnek tűnt.

Amikor egy komoly hangú kisgyermek azt mondta, hogy ő a klasszikus regényeket szereti, a felnőttek elismerően hümmögtek. Gévai Csilla konkrét címet kérő válaszára aztán olyan felelet érkezett, ami az elismerést meghökkenésre változtatta. Konkrétan a Harry Potter sorozat kapta a klasszikus jelzőt!

Ültek a teremben útikönyvekért rajongók, cápás vagy éppen virágos könyvek olvasgatását szeretők is. Egy kislány elmesélte, hogy megkönnyebbült a Kincskereső kisködmön végén, és többen már a Gyűrűk urán is túljutottak.

A Rumini, a Kis herceg, a Vuk népes rajongótábort gyűjtött egy pillanat alatt.
Ahogy nem kellett sok idő az érdeklődés felkeltéséhez akkor sem, amikor a program szünetében Sophie, Maja, Fanni és Lilian teljes egyetértéssel állították, hogy „Csuda Gábor-os” könyvet kellene olvasnom, mert a különleges palástba öltöző Gábor, amikor királynak képzeli magát, azonnal magabiztos és bátor lesz még a Göröngyös Úti Általános Iskolában is.

Ugye, mennyi mindenre jó az olvasás?

A verseny lezárása az együttlét ajándéka mellett csöndes olvasásra nem túl sok lehetőséget adott, de könyvtárlátogatásra azért jó alkalom volt.
A legjobban teljesítő csapatok plusz jutalomként ellátogathattak a Szabó Ervin Könyvár Sárkányos Gyermekkönyvtárába.

Az Egyházunk központjától pár perces sétával elérhető Wenckheim-palota neobarokk épületének megismerése rövid könyvtárismertetővel kezdődött. A hajdani kazánok előterében a törpés oszlopokat körbenézegetve természetesen olyan könyveket gyűjtöttek a gyermekek, amelyekben szerepel törpe. A Hófehérke csak egy, volt még jócskán más történet is. Az olvasótermekben a közeli vizsgaidőszakra készülő egyetemisták föl-fölpillantottak a könyvlapokból, monitorokból, mert a halkan lépkedő 40 fős csoport akkor is feltűnést keltett, ha a hatalmas velencei tükrök előtt villámgyorsan, de azért mégiscsak iskolás jelentkezéssel sorolták a gyermekek a tükör- és szekrényátlépős történeteket Alice Csodaországától Narnián át egészen Május 35-ig.

A gyermekkönyvtár szőnyegeire telepedve szóba kerültek a magyar népmesegyűjtők, és amikor kiderült, hogy mindenkinek meselátó szeme és mesehalló füle van, akkor nagyon jólesett ezeket az érzékszerveket használva – vagyis mesére figyelve megpihenni kicsit. A pár perces erőgyűjtés után a szabadpolcokon sorakozó könyvek felfedezésére, olvasgatására is jutott idő és motiváció.

Lámadámák, Olvasó baglyok, Titokzatos olvasóbetyárok és minden olvasóversenyes! Minket meggyőztetek – vannak könyvet olvasó gyermekek, hála Istennek, nem is kevesen.

És hogy legyenek minél többen, lesz még Olvasóverseny! Mert olvasni jó.

Az olvasóversenyről készült további képek megtekinthetők az Evangélikus Nevelés Facebook oldalán.

szöveg: Bujdosó Erika
fénykép: Magyari Márton

Érzékenyen érzékennyé tenni

Érzékenyen érzékennyé tenni

Vannak fontos történések az érdeklődés előterében és történnek komoly folyamatok szemmel még alig észrevehetően…

Április – május fordulóján egyrészt ilyen az érettségi: még azokat is lázba hozza, akik személyesen nem érintettek. Másrészt itt van egy friss hír, egy villanás a nevelés kitartást igénylő feladatának megerősítő örömével.

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium pedagógusait már az őszi csendesnapukon megérintette Ittzés Szilvia beszámolója a pilisi Bizsu Ház tevékenységéről. Ezt követően már a diákok részvételével beszélgetést szerveztek Nagy Pankával, a Bizsu ház szakmai vezetőjével és nemrégen személyes találkozóra is sor került.

A „világok találkozásának” ez a gondos előkészítése jól illeszkedik az EPSZTI inkluzív nevelést-oktatást segítő pályázati programjába bekapcsolódott intézmények, illetve más evangélikus intézmények által – akár már jónéhány éve – megvalósuló segítő-támogató, érzékenyítő gyakorlatához, melyek mind azt célozzák, hogy az elfogadás, a szeretet tettei mutassák keresztény értékrendünket, hitünket.

Az EPSZTI szakemberei és a velük együttműködő gyakorló pedagógusok, diákönkormányzati segítők és a csapathoz legutóbb csatlakozott Ittzés Szilvia tanárnő most azon dolgoznak, hogy az Iskolai Közösségi Szolgálat teljesítéséhez minél több olyan lehetőségre irányítsák a figyelmet, ami a Deák téri két 10. osztály programjához hasonló.

A fénykép Pilisen, a barátságos focimeccs kezdetén készült.

 

A résztvevő diákok osztályfőnökei:
Fazakas Andrea és Falviné Hidas Viktória

Amikor a tanárnő anya, és ballag a fia

Amikor a tanárnő anya, és ballag a fia

A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium egyik pedagógusának helyzete nem egyedi sem a soproni Líceumban sem. Több evangélikus középiskolánkban is ott vannak azok a tanárok, tanárnők, munkatársak, akiknek gyermeke, testvére, közelebbi-távolabbi rokona végzős diák, ezért nemcsak az útra bocsájtó intézmény egyik felnőttjeként éli meg a búcsúzó eseményeket, a ballagást ezekben a napokban.

Egyikük élethelyzetét, élményét közelebb hozzuk most – így figyelünk minden elengedő kollégánkra és elinduló diákunkra.

Márkus Krisztina tanárnő – bár többszáz lisicta diák ballagását kísérte már figyelemmel – most elsősorban anyaként készül a nagy napra.

Kisfiúk, kislányok voltak, amikor átlépték a soproni Líceum nagy kapuját, érett felnőttekként intenek most búcsút. Láttuk őket kiskamaszként a nagy iskolatáskával a lépcsőkön bolyongva, hallgattuk a feleleteiket, figyelemmel kísértük az egyre szélesebbre nyíló értelmüket, és válaszoltunk a mind’ komolyabb kérdéseikre. A ballagás búcsú is, amibe mindenkinek belesajdul egy kicsit a szíve, de felemelő is egyben: elkészült a nagy mű, most már rajta áll, hogy hasznosítja mindazt, amivel ellátta a gimnázium.

A ballagás ünnep is; az iskolákban és a családokban egyaránt. S különösen nagy ünnep, amikor a búcsúzó pedagógus, és a gyermekét aggódó szeretettel kísérő szülő kettős szerepében kell megfelelni a feladatnak. A soproni Líceum pedagógusa, Márkus Krisztina május hatodikán, amikor Dániel fia felveszi a tarisznyát, elsősorban anya lesz.

– Különös érzés, hiszen a sokadik ballagásom lesz ez már. Mindig szép nálunk az ünnep, hiszen kisétálunk az erdőbe a Deákkúthoz, ahol ki tudja hány ezer licista intett már búcsút az iskolának. Most mégis más lesz, hiszen az életemben ez lesz az egyetlen olyan ballagás, amikor a saját gyermekem is ott áll a sorban – mondja elöljáróban a tanárnő. Most az előkészületekben is nagy szerepe van: ki kell vasalni a fehér inget, jönnek a rokonok, készülni kell az ünnepre háziasszonyként, anyaként és pedagógusként is.

– Éveken keresztül együtt jöttünk reggel az iskolába, aztán Dani előre engedett a kapunál, elköszönt, és onnantól kezdve én tanárnő voltam számára egészen addig, míg otthon nem találkoztunk. Ha összefutottunk a folyosón, jó napot kívánt nekem is, mint minden más felnőttnek, sokan talán nem is tudják az iskolában, hogy a fiam. Nagyon büszke vagyok rá, és nagyon fog hiányozni. Már az az érzés is, hogy itt van valahol az épületben… –
Márkus Krisztina joggal büszke Dani fiára, ahogy az egész iskola. Számtalan versenyt megnyert egyedül és társaival is, képviselte iskoláját országos és nemzetközi startup konferenciákon is. Úgy emlegették, mint a Líceum startup guruja. Még előtte az érettségi, de…

– Felnőtt, igen… Ahogy felnőttek a többiek is, mind a négy végzős osztályban. Kirepülnek a gyerekeink. Az iskolába jönnek majd helyettük új diákok, de anyaként nem lesz több ballagásom. Ahogy Daninak, és még sokaknak, úgy nekem is ez egy különleges, nagy ünnep lesz – búcsúzik Márkus Krisztina, és még egyszer, utoljára megigazítja Dániel iskolai nyakkendőjét…


szöveg és fénykép: Nagy Márta (Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium)